Brüsszelből sok szeretettel - részvételiség és csoki

Mikor hétfőn este megérkeztünk Belgium és az EU fővárosába, még éreztük a napok óta tartó napsütés után az estig tartó bársonyos meleget. Ez aztán átváltott szürkeségbe, majd szerdán esőbe. De így legalább könnyebb volt a munkára figyelni – hiszen nem azért mentünk oda, hogy a jó időt élvezzük, hanem hogy tanuljunk, tervezzünk, és legfőképp, hogy megismerjük egymást. Mi, a PACT csapat tagjai, a következő két évben együtt dolgozunk majd azért, hogy városainkban és kerületeinkben javuljon a társadalmi párbeszéd; hogy azok a csoportok, amelyek kevéssé tudnak szót kapni a folyamatokban, jobban hallathassák a hangjukat.

Ezeknek az EU-s projekteknek az egyik legfőbb haszna az a sokszínűség, amivel itt találkozunk. Sorra hallgathatjuk a beszámolókat arról, hogyan dolgozik egy katalán kisváros a bevándorló nőkkel, milyen speciális kihívások vannak a macedón iskolákban (főként az albán kisebbség körében), mi a helyzet Athénban vagy épp Párizs külvárosában. És persze mi is elmesélhettük, milyen munkát végzünk itt, Ferencvárosban, egyáltalán miért olyan érdekes ez a kerület, és mik az itt élők sajátos problémái.

Tanultunk sok új módszert, megközelítést és nézőpontot, megismerkedtünk izgalmas szervezetekkel és emberekkel, és máris további terveket kezdtünk szőni. (És mivel épp a ramadán havában vagyunk, nem utolsósorban e muzulmán hagyomány részleteivel is alaposan megismerkedtünk, hogy aztán együtt „törjük meg a böjtöt” este egy kiváló marokkói étteremben.)

Pénteken aztán fáradtan, de rengeteg jó ötlettel és gondolattal megpakolva jöttünk haza (az elmaradhatatlan belga csokik mellett, persze). Hogy aztán a repülőtéren az indulásra már arról gondolkodjunk: hogyan tovább idehaza? Májusra tervezünk egy szakmai találkozót, szeretnénk a főváros, illetve a kerületek részvételi irodáit elhívni egy tapasztalatcserére. Közösen gondolkodni azon, hogyan lehetne minél jobban bevonni az állampolgárokat a településük tervezésébe, ügyeibe. Hát valahogy így :)

Köszönjük PACT, hajrá!